<<< vissza
|
|
| 2007. augusztus 29. szerda | 00 ora 44 perc 31 masodperc | | | |
..az ures, mint szo, egyszeruen semmit is jelenthet,
ambator az 'üresség' hatartalan lehet.. | | komment (1) |
|
|
| 2007. aprilis 18. szerda | 19 ora 08 perc 47 masodperc | | | |
| 43: Eleg egy! EGY! olyan haragtartas valakire nezve, persze kelloen eros, hogy ordasgyilkossa valj mindenkire nezve! | | komment (3) |
|
|
| 2007. marcius 28. szerda | 02 ora 44 perc 19 masodperc | | | |
Asszem most 'doglottem' ki igazan eloszor az uj Itthonomban..
Marmint, akarom mondani, kedvtelenseg es szomorusag egyvelege zudit az asztalra..
tan meg az ala is.
Utalom s ugyanakkor szeretem
Pedig nem a legaljara jaratom magam, es jelenleg nem is epitkezem felfele',
egyszeruen elkapnak az erzesek.
S mint egy allat, erzek.
Erzelmekkel dobalozom testemben, szotlanul es neman, mig szinte mindenem orjong
avagy halott...
| | komment |
|
|
| 2007. marcius 13. kedd | 00 ora 05 perc 37 masodperc | | | |
Csak ugy zudulnak a sorok belolem! Ha idoaranyosan nezzuk azokat :PP
PS-ben el kellett szamolnom 50-ig, persze minden erteknel 2x, mivel edit text, edit text's label (layerpalette).
Nekem ..44, 44 utan megint 41, 41, 42, 42, 43, 43, 44, 44.. lattam baj lesz.
Kerdes feladva. Magamnak.
| | komment |
|
|
| 2007. marcius 13. kedd | 00 ora 03 perc 05 masodperc | | | |
Egy elmenybeszamolot ide vesek, hamar.
Hmmm.. magamnak.
'Egy menyet urgott ki a tolunk balra, tehat az alacsonyabb hazszammal biro keritesracsok kozul olyan este 11 fele, mikor eppen egy vizsla teszi szokasos korutjat a ter eddig tavolabb eso sarkan jarva. De a Mustela putorius-unk! (koszi wiki) tovabb battyog a jatszoter keriteset ovezo betonlapokon, leginkabb a cicaa'gyak iranyaba. - miket tudok :P
A vizsla feltavlatbol mar szagot kap, s jo Magyar-hoz hiven mar ott is van 1 sec alatt a bejaratnal. Ahol kell! Ahol bepattant a josza'gunk es...
Papo ide ert. Most mi lesz, vajon megy-e az eb, vagy nem. Szegeny hiaba var a zart jatszoter kapuja elott, karnyujtasnyira a szabad uttol, az esetleges uldozestol, akciotol, vagy akar csak egy egyszeru hadd-el-had'tol. Am az oregur csak megpihent mellette. Nem is engedte volna be a jatszoterre. Tovabbindult...
A baratja mit sem csalodva, cseppet sem felizgatva, nyugodtan szaladt tovabb mellette es vissza sem fordult, s talan sosem gondolt erre soha mar.
A papo tudta a tutit.'
Seggarc | | komment (1) |
|
|
| 2006. majus 12. pentek | 02 ora 24 perc 03 masodperc | | | |
...mily vicces.
1 dontes es 3 lehetoseg.
3 vagy 0 vagy marad2 = ?
Ez a letszam-fuggveny a pentekbol mutat a vegtelen fele, es en porgok bele a kezdopontjaba, jol.
...
Sosem fogok belelatni mas agyaba, max ha fireAxe-xal viszem at, viszont ugy erzem mindig is kepes lesz bantani az emberi termeszet.
rejtozes <-> eroszak..
rossztevok..
-BALTAAAT Vikingek! | | komment (3) |
|
|
| 2006. majus 10. szerda | 22 ora 44 perc 52 masodperc | | | |
pentek...
Eljon a nap, s lehet een maradok csondben..hogy jobb lehessen.
Mindenesetre erveimet, tanacsomat es javaslatomat kifejtem vala,
s ha dool, hat doggon bele... | | komment (5) |
|
|
| 2005. aprilis 23. szombat | 01 ora 57 perc 00 masodperc | | | |
| Ma felbontottuk az Absinthot, amit Prágából hoztam. Finom. De én továbbra sem iszom! | | komment (12) |
|
|
| 2004. junius 13. vassrnap | 20 ora 23 perc 04 masodperc | | | |
Húha!
Röviden kb. többet nem bírnék mondani Egri bulinkról :D
gg volt. az biztos, jól. Még egyszer úgyis összeszedem magam, most nem is menne, és leírom normálisan mi a túró volt ottan, amott, Egrett. | | komment (4) |
|
|
| 2004. junius 10. csutortok | 14 ora 13 perc 51 masodperc | | | |
Komolyan mondom, egyre viccesebb az egész! Noha nem igazán élvezem a tréfát, de próbálok vele együtt mozogni a síkokban, hol nevetve, hol sírva, hol pedig egy eröltetett, inkább ki(/kín)röhögés szerű érzetet keltve. Persze továbbra is alkalmazkodni tanítom valóm, de egyre fogy az ebbe vetett hitem is. Úgy érzem rengeteg mindent már, s igen, egyre többet és többet bírnék feladni, vagyis lemondani mindazok közül, melyek bármilyen szinten is érdekelnek. Ugyanis lemondás nélkül nem létezhet Új! Valamiről mindenképpen, még akár ha nem ismerjük el, vagy netalántán nem is látjuk, megszünik valami, mikor egy újabb állomáshoz érkezünk. Változik. Egyszerü így mondani, de ennél azért bonyolultabb. Persze, a legkönnyebben dobjuk el ezt a mondatot, miszerint: "majd kialakul". Lóherét! Szenvedni, örülni, fájlalni és közzéadni szeretjük mindazokat a dologkat, melyeket értünk. Sokszor megtartjuk magunknak, mert értékesek esetleg, néhol pedig annyira személyesek, hogy megkívánja a titokként való kezelést, illetve a tudatot, hogy ez cask az enyém! Önzö vagyok? hiszik rólam egyesek. Sok, igen csak sok dolgot takarok, magaménak tartom. De mi van ha éppen már az sok, hogy az enyém? Miért kell mindenáron osztozni mindenen? Ennyire gyenge lenne az emberi lélek? Nem szeretem általában másokra hagyni azt, ami az én dolgom. Mélyebb vizekhez szólván, belső gondolatokról, érzésekről, reakciókról tárgyalok most. Ám mégis, már egy jó ideje teljesen úgy érzem, felesleges az egész. Ettől függetlenül megvagyok magammal, a környezetemmel, a körülményekkel. Igazgatom, amennyire lehet, engedik. De! Igazság szerint, nem is érdekel(/nek). Időszakosan vannak törekvéseim, ám addig tartom fennt őket, míg értelme van. Noha ez nem tart sokáig mások miatt. Így hát egy huszárvágással le is térek az útról. Ami egyedül zavarni szokott, hogy szinte mindenben emeképp cselekszem. Ha neki is kezdek valaminek, máris abbahagyom, mert vagy ráunok, vagy rájövök, hogy telejsen hülye vagyok az egészhez, végül pedig szimplán más kezd mozgatni, mely megint csak 2 perc után a feledésbe merül. Egyszerüen nem találom azt, mi érdekelne. Keresgélek, de ez a lubickolás nem kielégítő. Próbálok néha odacsapni, néha finoman ellebegni az adott percekben, s úgy tűnik jól megy a dolog, de túl gyorsan telik az idő. Nincs ezzel semmi baj, csak egy bizonyos ponton a ma-holnap is értelmetlenné válik, ahogy a tegnap volt az.
Múlt, jelen, jövő... Nem foglalkozom velük, kiiktattam az összefüggéseket s egymásukból való létüket. Így marad a semmikor, ami pedig nincs......
...egyelőre! | | komment |
|
|
| 2004. junius 09. szerda | 01 ora 45 perc 54 masodperc | | | |
Nyo!
Szóval anathema remek volt, jol. Hihetetlenül indult pedig, még csak nem is gazán hangolodtunk, vagy éppen hogy igen?! Nem nagyon beszélgettünk, mindenki le volt hangolva egy csöppet. Hol a nap hosszú unalmas, munkhahelyi percei miatt, hol a fél napos tespedés és punnyadás, rota, illetve anyázás melletti "ébredés", hol pedig egy csöpp foci, ritka rossz térdekkel okozta az egész "rohadt" hangulatot.
Néhol vaknak érzem magam, ám most méginkább érzéketlennek véltem valóm. Megalázóként érhetett volna adolog, de ábszolúte nem érdekelt, h ez most mit jelentett, egszerűen élveztem az érzést. Meditálhattam is volna, ámbátor már maga az ottlét ezt jelentette! QL! Végre megint egy újabb, szebb, kiválatosabb jelenlét az életemben. Jo időben, jo helyen. Igy kell ezt.
Noha átfordult ez később minden irányba, melyeket próbálok féltve őrizni, mint akár mind az, amit az anathema jelent. ANATHEMA! Szépség! Minden! ugyanakkor a semmi, mely nem is létezhet, ha nincs a minden. Ergo katarzis. Tehát a rejtekeim fényre derültek most. Szegény weres lett az áldozat, miként lebaszott h nem mondok semmit. Megkapta. Bár nem tudom h mennyivel jobb most neki, erről még nem esett szó. Úgy érzem jogos. Én sem tudtam volna semmit se reagálni, csak szótlan, és értetlen lenni. Ám...
Hagyjuk. Nem szép. Nem kellő. Szar! Érzelemgyilkos!
Faaaszooooomm! Tököm bele már. Előbb utóbb persze minden változik. Ahogy majd eljön a kellő idő az új élményeimhez! Talán sziget, augusztusvégi Italy, maybe: novemberi Egyiptom, akár Marokko, esetleg Málta. Remélem jónéhány túra összejön, s sikerül máshová kerülni, innen, otthonról, magamból... az új, de legalább más világba.
Eddig Paris tetszett a legjobban. Tunisia szép, aranyos hely, de honosként reménytelen. Marad a frania hon.
Biez! | | komment |
|
|
| 2004. junius 08. kedd | 19 ora 22 perc 10 masodperc | | | |
Hmmm... Rengeteg mindenről fogtok itt még olvasni egyszer...csak győsszem összeállítani a sok kicsit. Ám a markom sem oly erős, mint sokszor hinném, felejtek. No de nem baj! A lényeg, hogy ma Anathema lesz, s tesóm gépe mögött szororúan tapasztaltam, h nincs egyelten egy száma sem. LOL!
Máskülönben, igen. Szép az arcom. Weres és Tóth úr lent vannak a "népnek" kitalált helyen, McDonalds. Néha én sem értem magam, hogy tudok bedőlni újra s újra. Noha nem is bánom, mivel a sajtburger még ma is a régi :D Alap!
Csak gyorsan felvázolva annyi körülbelül a történet, hogy sem itthon, sem a munkahelyen, sem másokban, sőt! még bennem sem tiszta és szép minden. Egyre több dolgot nem értek. Vagyis a saját szemszögömből úgy érzem mégis, de valahogy mintha mások megint azzal viccelődnének velem, hogy ez náluk horibilisen máshogy jön le. Az viccet talán az okozza az egészben, hogy egyedül én értem meg a másik félt... Ezekkel együtt persze, én vagyok a FASZ! WTF?!? HA! valami nem érdekel, akkor miért kell mégis foglalkoznom vele? Ennyit...arról, hogy megférés.
A többi?! Huha. Kezdenek egyre jobban felhalmozódni mindazok az eseméynek, melyek ugyan nem velem történnek meg, ámbátor mégis. TETSZIK LÁTNI HOGY FOGLALKOZOM ÉN MÁSOKKAL IS!?!?!
Igaz. Tulajdonképpen leszarok mindent+(-kit)+(-1)! Mert /me szerelmes. ... az Életbe! | | komment |
|
|
| 2004. aprilis 18. vassrnap | 16 ora 13 perc 41 masodperc | | | |
Szép Napokat!
Már egy jó ideje nem is írtam ide, ámbátor ezalatt az idő alatt igencsak érdekes életmódot folytatok, s folytattatok a mindennapok alatt.
Mint már lehet többször mint emlékszem, mondottam volt vala, lőn december 27. mikor is már úgy 3-4 héten át szünetet tartottam az erősebb drogok felett. A cigi+kv persze alap. Aznap rákattantam, hogy rá kéne gyúrni egy kicsit szilvester napjára, mivel nem szeretnék megint (ahogy ez történt 8éve) 20 perc alatt a bányász béka feneke alá kerülni, így hát neki is kezdtem a szép lassú újra-hozzászoktatáshoz. Hama-hama teltek-múltak is a napok. Eljött a szilveszter. Igencsak szépre sikerült akkor a fejem :D
Igény nélkül tovább is rohanok. Mára már rengeteg hülyéskedés, őrültség, hepajkodás után ott tartunk, hogy előfordul havi 3-4 nap, mikor nem partyzom, mert alszom, bár inkább a helyes válasz, annyira készen van mindenem, hogy nem bírok mást csinálni, csak ülni, de azt is segítséggel.
A legmélyebb új történet bennem: Paris, an deux mille et quatre! címet viselhetné, mely újfent egy csodálatos élményt nyújtott számomra. S megint teljesen másként éltem meg az egészet. Ám ezt máskor, más formában.
A következő állomás: Tunisia - Sousse. ql! Tevegelek majd a Tataouine-on, safari, yacht, túristázni kalózhajón, búvárkodás, bárok, diszkók, barikádok, kisvasút.... sorolhatnám mik várnak rám! Jah! S persze az Arabok! Remélem lesz netcafe s szájon verek egy-két parasztot majd hogy dógozzanak! Csak lássam hogy valahol fut generálsz. Mutert pedig, ki szervezi eme szép utat, fokozatosan készítem fel, hogy inni fogunk. Európai bél nem bírja simán az ottani élelmezést. Csak fosnom ne kelljen majd. Bár ahogy néztem a szobák mind a tengerre néznek, s elsőtől kezdődnek, mást nem is lát az ember, mint a part, s a "Mediterranean Sea"-t! Remélem tok majd merülni a földköziben. Nem érdekel mennyi, muszáj!
Nem régiben volt egy beszélgetésem kedves Főnökömmel. Még úgy március elején lehetett, s próbált meggyőzni (melyre kívülről lehet bólogattam, csak hogy abbahagyja már), most van annak az ideje, mikor nagyon meg kell nyomni a melót, gyűrni ahogy csak lehet, mindent most kell megalapozni. Jött azzal, ami már viszont igaz is, hogy máshol ennyi munkáért, ilyen emberek között, nem kapnék ennyi pénzt.
Ám ez most itt nekem tökéletes! Mások a terveim.
Kidolgoztam a belem is egy éven át. Kezdtem a cégnél 2003.jan.7-én s július 17én már tulajdonképpen úgymond két állásom volt a cégnél. Augusztusra felhagyva a sxchattel, csak "grafikus"-ként, átköltöztetve a Böszörményi útra, ZSZvel együtt vittük szinte az egésznek a grafikai oldalát. Kriszpi nagyon sokat segített, ámbátor Ő az álomnak való 5x8at képviselte, s tartotta magát ehhez is, érthető. Eltelt egy újabb fél év, mely alatt új emberek kerültek ide, akár mondhatni alám, s bővült minden. Újabb stúdiók, dolgozók, irodák, satöbbi. Még több adás, mégtöbb ember. Elértük már a 14es létszámot, s különszeparálódtunk mi, grafikusok mindenkitől. Az első komolyabb pont, melyre már régesrég vágytam, mióta itt vagyunk. Hála ezidő alatt, s leginkább a havi 400 órás munkaidőnek és a mindennapi itt szopásnak köszönhetően igen csak jóban lettem az összes emberrel idebent. Tudták, hogy nem csak a Zoli, akire számíthatnak, sőt, méginkább rám! Általában minden új adást én vittek/viszek, mivel a design-t megkapva szétbontom, s képernyőre varázslom azt. Így volt ez a románnal is, noha annak műsorba való játékait csak én csináltam. Hajni csak velem volt hajlandó dolgozni. Odáig eljutottam vele, hogy már ő írta bele egy feladványba a helyes megoldást ps-ben :DDDD Király! S szinte szó nélkül bármit kérhettem tőle. Viszont fél év után megadta magát a kinti projekt, s így tulajdonképpen nem volt munkám. Eltelt közel 3, tán 4 hét, mialatt volt hogy 1 percet voltam az irodában ébren :D Johh! Nem is kerestem imént említett tevékenységet :S
Majd pedig fentírott beszélgetésből lett az, ZSZ rávett (nem is tehettem szerintem mást), hogy designerként dolgozzam tovább, s mint régen vele, most is egy elkészült látványterv után tegyem adáskésszé.
Amikor ezt elsőként hallottam, bár belül tudtam hogy ennek már rég meg kellett volna történnie, féltem egy kicsit, hogy megint dolgozni kell, de leginkább megint éjjeleken át szívni azzal, hogy valakinek este 10kor jön egy agygörcse, miszerint 2pxlel odébb kell raknom egy vonalat...
A töréspont csak annyi, hogy új softwaret használunk már. Melyet nem is ismerem. Noha tudom magamról, kb kétszeri ránézésre vágni fogom az egészet, s harmadjára már csinálni is tudom, aztán meg úgyis rutint fejlesztek rá. Nah mind1. Mondtam Zolinak nem érdekel, mert én már csak 5x8azni akarok. Nem többet. Ez pont kielégíti azon vágyaimat, melyeket most elterveztem. S úgy számolom még ma is, jobban is jövök ki, mint gondoltam. Két havi meló, 1 hét utazás, s közben pedig minden nap partyzni tudok úgy, hogy még félre is bírok tenni. Igaz. Ez a félrerakás egy csöppet mindig megcsappan a bulizásaim miatt, de hát?! ilyen az élet.
Egyedül azzal van bajom, hogy egy nap csak 24 óra. Kevés! 8óra munka, 2óra bkv, s marad 14 órám arra, hogy kihozzam az adott napból, mit szeretnék. Általában ez 10,12 órát vesz igénybe, tehát már egy jó ideje 2-3, esetleg 4 órákat alszom, s kéthetente egyszer egy nagyobb szunyát is lenyomok. Kitaccsani még nem sikerült, de van hogy igen közel kerülök egyik-másik alkalom során az ájuláshoz.
Tehát most, több mint egy éves cégszolgálat után, eljött az álom 5x8, és a terveim valóraváltása. A polgári szolgálatom is lejár napokon belül, melynek következménye papírforma szerin, hogy az első napján, mikor is Magyarország úniós taggá válik, én munkanélküli leszek :DD S ez is csak jó! Szinte minden tervemet illetően. Eleve több gázsit kérek, mégpedig újfent az én kezemben is van rengeteg adás indulásának, átformálásának a kulcsa (persze grafikai oldalról), így hát úgy lesz, megkapom euróban utalva végre saját számlára azt, mit eddig, s emellé hivatalosan majdan jöhet a minimálbér, mely igen csak jó lesz a rezsire. S így, hogy elkezdtem újra olyat csinálni, mi tetszik is, after effectsezni, designt feltenni, matrox registryben bindzsizni, érzem, megint betöltök itt egy kis űrt, mely az egészhez kell.
Csak persze ennek egy következménye továbbra is megmaradt. Bármikor behívható vagyok. Ez ami nagyon nem tetszik, s próbálnám kijavítani a csorbát, de nem rajtam múlik. Mind1. Hát legyen az övé!
Másoldal:
Kezdem otthonomnak érezni az albérletet. Ugyanez volt egy éve, még a Nagyenyedben. Bár remélem a folytatás teljesen más lesz, s ellenkező. Akkor ugye a melót nyomtam, s volt hogy 3 napig az utcát nem láttam. Bent aludtam, ahol sikerült; hol kanapén, hol iroda padlóján, volt, hogy a fiókokon, székben, stúdióban légkondival :D Így hát lett az, ykcky beköltözött, szó szerint beköltözött a szobámba. Engedtem neki, s többet is mint akartam, de ráhagytam, mert nekem ha 10%ban sikerült kihasználnom, hogy albérletben lakom, már sokat mondtam. Nem volt rá időm, s ha ágyban akartam aludni, inkább a szülőket választottam, mert ott van reggeli, kv, cigi, meg hát persze a Család.
Viszont idővel, mihelyt már nem csak alvóidőben, vizszintesen láttak engem, mindjárt jött a rizsálás minden olyan dologról, mely hidegen hagyott, nem érdekelt. Be jobbról, ki balra, s fordítva. Ám egy idő után már újra zavart az egész, s inkább albi. Ne is kelljen menekülnöm, csöndet kérnem, s megtűrnöm bármit is. Hála kialakult a "munkaéletemben" is egy aránylag állandónak mondható idő s érzésbeosztás. A többit mind magamra fordítom. Újra imádom, hogy élem az életem. Szeretnék még belevinni újabb s újabb kalandokat, melyekről tudom, képes vagyok rá és birtoklom is az esélyt, hogy megtehessem. Csak egyszerűen nem változik meg bennem az a dolog..miszerint "szarok rá!" A döntéseimet mindig felülbírálom egy új pillanatban, mikor más megvilágításban látom az adott utat. Ez van + az ürülékem az egészben.
Szóval, amolyan kis rohangálós, vidám hülyegyerek képzetét kelthetem másokban, 'mi úgyszintén nem érdekel. Ha valaki mellémáll, jöhet! Ki ellenem? Kikerülöm. Még annyira sem méltatom, hogy leköpjem. Magamban pár mondat, ha kiváltképp ügyes volt az illető, ámbártor pedig kutyát!
Az Életem az enyém, senki másé! Ez csak az enyém, s úgy kezelem, akár irányítom, ahogy jól esik. Ennek köszönhetően nagyon jól is esik.
Zsoltikámmal beszélgettem minap, mikor is rákérdezett nálam az iskola fontosságára, a végzetségemre, s mennyire érzem kellőnek ahhoz, hogy én most ilyen munkát, amolyan titulussal végzek. A válaszom, döbbenetére: fontos volt, kellett. Rengeteg mindent megtanultam akkor, s leginkább a számomra legfontosabbat: miként gondolkodom én! Persze nem állok a tao-m végén a küszöbön, szerintem el sem érem, de jól megy a szekér az biztos. Akkor én méginkább puhapöcsű lepkevadászkodtam, mert szinte egész héten a szobámban tespedtem hol gép előtt, hol pedig arányaiban igencsak kevesebbet iróasztal fölött. S valószínű most bulizom le azt az időt, melyet Ti már akkor. Úgy érzem egyetlen egy, számomra fontos dolgot tanultam meg ezidő alatt: miként viselkedhetem, s másoknál ez hogyan csapódik le. Van persze, hogy paraszt módjára direkt, s tudatosan, továbbszaladok a mércén. Előfordul az ellenkezője is, épp úgy, ahogy legtöbbször a kellő ARComat felvéve tulajdonképpen láttatom, s ahogy láttatni akarom magam. Ebben pont az a jó, hogy általában azt kapom, amit várok! Ha meg nem?! Kutyát!
Nah! Vége a mesének mára, mivel vár otthon fél üveg whiskey s egyebek! | | komment |
|
|
| 2003. szeptember 11. csutortok | 04 ora 19 perc 38 masodperc | | | |
Upsz!
Sorry.
Két dolgot máris kihagytam.
Az egyik, hogy ezen iromány nem bizta jelen lenne, ha nem lenne 17 éve :))) tanult kollégám Weres barátom!
Ezúton köszönöm Neki!
Rajzoljak egy díjátadást magammal? :)))
Nah!
A másik, hogy asszem a motd még mindig teljesen korrekt!
Csóóóók! | | komment |
|
|
| 2003. szeptember 11. csutortok | 04 ora 12 perc 29 masodperc | | | |
Dátum: folyamatban
Feladó: "MeanMachine"
Tárgy: tudod te azt
Hmmm!
Már rég nem jártam erre.
Ám bevallom őszintén, engem ez nem is zavar.
Teljesen úgy érzem, hogy minden vágány be vagyon állítva.
Persze ez nem is olyan könnyű dolog. Van, aki most az hiszi, ennek nincs értelme. Én teljesen úgy érzem, már rég értelmet kapott.
Vannak ingadozó napok, de ha visszatekintek, akár csak egy hétre is, csak azt látom, hogy "jó időben jó helyen" voltam, mert lesznek utórezgései is.
Egyik tanult kollégám, ámbátor, "my Master", teszi éppen etájékon, amint amerrefele bele neki oda én rajta keresztül rája mennék arra...
Ezt mindig úgy imádom! :))))
Nah! Félre a tréfát. gg
Találtam egy ilyen szép mondatot Anikó üzenetében, s csak hogy tudd Asszony :) nagyon megörültem neki!
"Egyesek szerint a szó akkor hal meg, ha kimondják. Szerintem, akkor kezd el élni igazán."
És igen, amire asszem mindig is képes leszek a saját faszságom miatt:
"Üldöz a munka, de én vagyok a gyorsabb."
Nah. De mostmár fonalat vesztettem. Megint.
Szal hát így megy ez mindig. A legnagyobb gondom, hogy a sok hüle enbaz, az "okosak", állandóan a nyakamon járnak mindenféle eszmezavarral. Jin-jang. Belefér.
Már megint elkalandozott az agyam!
Tök gáz vagyok! De én úgy érzem így úszkálom kényelmesen.
És a legjobb benne, hogy most megint itt ülök mosolyogva!!
Történnek a dolgok, s tetszenek is, meg igen.
Egyszóval megint minden happy! S úgy látom hogy 3 óra múlva kelnem kéne, mert minden percét élvezni szeretném a holnapi Napnak!
Ennyi úgy érzem kell, s belefér :)
gg
Na halihó enbazinák s enbazok!!!
best regards
Keggard | | komment |
|
|
| 2003. aprilis 14. hetfo | 23 ora 08 perc 38 masodperc | | | |
Keggard ül!.2003-03-01 01:37:41
Segárd .ül., Egyed.ül. és Sötét.ül. Nem tudok semmit...és ez így marad örökre. És igy hogy lehetnék összeszedettebb?
| | komment |
|
|
| 2003. marcius 01. szombat | 04 ora 24 perc 39 masodperc | | | |
Sziasztok!
Úgy érzem ezzel lehet, hogy tartozom. /És tudom hányan olvassátok ezt most./
Akkor most egy kicsit megállunk és letisztázok legalább magamnak egy pár dolgot!
Előzmények nélkül, mivel most nem szeretnék 37 oldalt írni. Beraktam a nélkülözhetetlen winamp progicskánkba egy kis dizsit, metált, ambientet, mindent, és most a meló mellett nekilátok egy kis B-log írásnak. /Már 4:33 van –lektor/
Talán ott kezdeném, hogy az életemben eljutottam egy olyan pontra, ahol azt tudtam mondani magamnak:
„Had jöjjön, aminek jönnie kell!”
Csak az fél, akinek van mit féltenie. Ez, úgy ’02 májusában annyira erős lett bennem, hogy minden percnek teljesen örültem! Teljesen boldog voltam, különösképp, hogy mellettem, az „oldalamon” nem volt Senki. Tehát inkább lóbáltam a jancsim és annak ellenére, hogy én mindig is úgy gondoltam, az életemben/-nek nincs más értelem/-e, nincs más amit életcélként tudhatok magamnak, mint "családalapítás". Persze az első lépcső foglalkoztatott a legjobban, a megfelelő partner, társ megtalálása!
De nem nagyon erőltettem a dolgot, mivel tudtam, ha túl erősen akarok valamit, az úgysem történik meg, vagy éppen azért nem, mert én cseszem el. Így hát továbbra is maradtam a korábban lepötyögött idézetnél. Élveztem az életem, ahogy, ahol és ameddig csak tudtam. Szinte minden amivel találkoztam az életem során, boldogsággal, örömmel és akár fogalmazhatunk így: tapasztalattal töltött el.
Egyre inkább azt éreztem, hogy rengeteg minden van még előttem, csak fel kell emelni a popsimat a gépem elől, a net és Counter-Strike mellől; a seggemet a kockásra lapító székemből, az éjjel telebagózott légkörű szobámból! És sikerült! Hónapok alatt eljutottam oda, hogy kimondhassam: „Köszönöm ISTENEM! Mivel érdemeltem ezt ki? Mit tettem? Ennyit szenvedtem volna?” És ahogy karon öltve ordítottam ki ezt magamból, még mindig nem értettem, hogyan lelhettem ekkora Csodára az életem során! És a legszebb, hogy Ő is ugyanígy érzett velem kapcsolatban, miközben én magamat nem tartom sokra, kb. egy porszem lehetek a sivatagban. Nem több. Persze a csodák 3 naposak. Bár ez ilyen hivős baromság, hogy 1 fokozathoz egy nap illik.
Most végigcsinálom mindazt, amit elterveztem, az életem indulását; folytatását; a jövőt, ...
Széthúztam az agyamban lévő köteleket, az idegeim szétpattantak, ostorként csapkodnak a homlokomhoz. A testem alig pihen. Minden szervem szinte sikoltozva kér Segg-ítséget. Felesleges! Az agy máshol van! Persze! A testem meg akarta magát adni. Ment neki egy estig. Többet nem adok! Bár most furcsán veszem észre, hogy nem birok ki 45 órát… Lófaszt! Csak azért is! Eszköz minden, ami egy dolgot nélkülöz.
Meglesz az asztalom, TV-m, nagyjából egy újabb fejlesztett géppel látok neki boxerben annak, hogy büdösre ködösítsem a szobám mind a hátsómmal, mind az éjjeleken áttartó filmvágás során összegyűjtött csikkekkel.
Aztán?
Szeretnék talán egy vadászgörényt. Egyrészt nagyon aranyos. És akár még társnak is jó lesz, ha kijövünk egymással :D Ennek persze alapvizsgája a szobám őrzése lesz. Ha a macseszokat kint tartja, haver! Dude?! Cool!
Talán még egy zenét szeretnék meghallgatni életemben, egy utolsó hang előtt, melyet már közel érzek a fülemhez. Szóval az arab rap érdekelne. A franciáké nagyon tetszik. Hihetetlen, ahogy a szavakkal játszadoznak, ám néhol közel Egyiptomba illő piac-beszédet nyomnak egymásnak. Imádom őket. 2004 tavaszán, legkésőbb nyarán megint ott kint a helyem. Immáron majd harmadjára! Huuu!!! De jó is lesz. És ha sikerül, akkor találkozom Weressel és párjával Londonban. Majd átruccanok a ccccssalagouuttaalll a zoxigén.. hidraouuika.. vagy mittudomén. :D Legalább egy egész hónapot szeretnék a Diadalív árnyékában, A Champs Elysees-n, a Rue de Royal-on, Reu de Edgar Poe-n, Sentier des Ecuyers-en, Pénzverdenél, a felújított !Operában!, a Montmartre-n…áááá! És még sorolhatnám! Istenem! Szeretek ott is lenni, még akkor is, ha ezt a legtöbbször eddig a szívemben tettem meg.
Amit még szeretnék látni legutoljára, az meg nem más, mint... Mielõtt "elhasználom" az utolsó percem, még fel akarok rá készülni. Ne aggódjon nekem senki tök feleslegesen! Rajtam nem tudtok változtatni. Mindenki más. Egy közelmúlt-béli napon erre jöttem rá. Eddig egyszerűen nem akartam elhinni, hogy homlokegyenest máshogy gondoljon akár egy adott témát a velem szemben álló fél. Sajnálattal jöttem rá, qrvára egyedül vagyok. De nem gond. Most rágyújtok, majd pedig élvezem azt, hogy szeretem magamat és azt hogy életet kaptam!
Nemrég valami történt. Már nem is fontos. Lényegét vesztette, mivel minden megváltozott, ahogy mindenki is. És minden megy tovább, ahogy mindenki is. Tehát én sem vesztegelek itt tovább. Megyek!
/Ejj! Keményen szól ez az Ill Nino Resident Evil-ben meg kéne keresni a snittet :) Simán kimásolom ha van effekt :) gg/
Egy régi mondatom jutott eszembe ma újra. Talán az egyetlen filozófiai töltésűnek tűnő gondolatom, mely a memoárom elején szerepel:
Az ember az önismeret bizonyos fokán undorítónak találja magát! – Kegárd
Ha gondoljátok, tartsatok annak. Ha nem, nem. Azt hiszem nem rám tartozik. Ezt hívjuk egonak. Az ego, melyet leszarok. Az ego, mely minden más ember véleménye, rólam alkotott képe alkotja és teszi egésszé. De kinek? Nekem? Pöhe!
Ez olyan „Hagyjuk... Belefér! Még Garanciális” kategória.
De tudom. Fasz vagyok. És amihez nem értek ahhoz nem értek, és talán nem is akarok nagyon.
Sok mindennel így vagyok. Ha van, aki már jártas, akár nagytudója az adott dolognak, akkor eks, majd õ csinálja.
Kb. ez mindenre igaz, kivéve magára az életre. Mert az szeretem magam járni.
Mondottam volt. Mindenki más. És egy dolgot kérek csak. Hagyjátok meg ezt nekem. Ne akarjatok megváltoztatni, mint ahogy én is letettem arról, hogy megértsenek, elfogadjanak ésss... | | komment |
|
|
|